Martin Heidegger: A műalkotás eredete

"1935-ben a szenzáció erejével hatott Heidegger néhány előadása, amelyekben a műalkotás eredetét tárgyalta. A munka végül csak az ötvenes évek elején látott napvilágot, de már jóval előbb nagy hatással volt a kor gondolkodására. Heidegger filozófiájának nóvuma új fogalmiságában rejlik. A heideggeri világfogalom, mint az "egész" fogalma a föld misztikus, gnosztikus, inkább csak a költészetben otthonra lelő fogalmával áll ellentétben, örök vitában. Heidegger számára a "szép" a Formán nyugszik, de a Forma és Anyag, mint "eszközök" jelennek meg filozófiájában - a művészet több náluk: lényege szerint az, ami a létező igazságát előhozza. Felfogása szerint a műalkotás nem tárgy, hanem magát a létet az igazság megtörténéseként ragadja meg. A műalkotással valami új jön létre a világ konstellációjában - eseményként történik meg a lét megvilágítódása. Heidegger filozófiájában minden művészet a lényegét tekintve - költészet. Igaz, önkényes módon vezeti vissza az építészetet, zenét, képzőművészetet a költészetig, amely a nyelvi létezésbe zárt volta miatt különös fontosságot nyer - hiszen a szavak teszik nyílttá a létezőt, napvilágra hozván a kimondhatatlant. Értelmezése szerint a nyelv lényegi értelemben költészet; mert a poézis a nyelvben történik meg, a nyelv óvja meg a költészet eredendő lényegét. E filozófiában a művészet lényegszerűen történeti, így van történelme s egyben magát a történelmet alapozza meg." Legeza Ilona