Tomasso Campanella: A Napváros

Az itáliai reneszánsz késői szakaszának nagy gondolkodója és érdekes egyénisége volt Campanella. Húsz éves korában kialakította filozófiai és társadalmi nézeteit, majd összeesküvéseket szervezett a dél-itáliai spanyol uralom ellen, harminc éves korában pedig – miután az inkvizíció markából csak őrültséget színlelve menekült meg – hosszú évtizedekre börtönbe került.
Életművének csúcspontja A Napváros című dialógusa (és a szorosan hozzá kapcsolódó, vele lényegében egy művet alkotó traktátusa, a Vitás kérdések a legjobb köztársaságról). Az inkvizíció börtönében, 1602-ben írt államelmélet és államelméleti utópia szervesen beleillik a filozófia történetének nagy állambölcseletei sorába. Napvárosban mindenki dolgozik, a termelt javakat a szükségletek szerint osztják el, közös vallás van, mely semmiben sem hasonlít a tételes kereszténységhez, nincs magántulajdon, árucsere, a hatalom, az irányítás a tudósok kezében összpontosul. Ez a viszonylag egyszerű, kommunisztikus struktúra azonban nem önmagában tekintendő, hanem abban a kontextusban, amelyben keletkezett, és nem az utópisztikus és egyéb szocializmusokkal vetendő egybe, hanem az államelméleti alapfogalmakat tisztázó munkákkal.