John Stuart Mill: A szabadságról

"Ez a tanulmány nem az úgynevezett akaratszabadságról szól, amelyet oly szerencsétlenül állítanak ellentétbe a hibásan elkeresztelt filozófiai szükségszerűség elvével, hanem a polgári vagy társadalmi szabadságról: arról, hogy milyen természetű az a hatalom, amelyet a társadalom jogosan gyakorolhat az egyén fölött, s hol vannak e hatalom korlátai. Ezt a kérdést ritkán fogalmazzák meg, általánosságban pedig szinte egyáltalán nem szokták megvitatni, noha lappangó problémáit, mi több, bizonyos, hogy hamarosan jövőnk döntő kérdésének fogják tartani. Nem új keletű probléma ez, olyannyira nem, hogy bizonyos értelemben már a legrégibb időktől fogva megosztja az emberiséget, ám az emberi nem civilizáltabb része olyan fokára jutott most el a haladásnak, ahol e kérdés új körülmények között vetődik fel, és az eddigiektől eltérő, alaposabb megfontolást követel."

Millnek ez a bő másfél évszázada, 1859-ben kiadott írása a klasszikus liberalizmus egyik alapműve. Miközben kortársai és barátai – többek között David Ricardo és Jeremy Bentham – a liberalizmus közgazdasági elméletét dolgozzák ki, Mill elsősorban a politikai és kulturális liberalizmus eszmerendszerét alapozza meg. E művével Mill az egyéni szabadság, az alapvető személyiségi jogok védelmezőjeként lép fel, s főként arról elmélkedik, hogyan lehet és kell megvédeni az egyént az állam, a kisebbséget pedig a többség zsarnokságától. A politikai gondolkodásra a mai napig komoly hatást gyakorló Mill-esszé az egyéni függetlenség azon területét igyekszik meghatározni, amelyen belül az adott személy abszolút úr, s nem kell törődnie sem az állam vagy a közvélemény elvárásaival, sem a többség erkölcsi normáival.