Eric John Ernest Hobsbawm: A történelemről, a történetírásról

Az elmúlt évszázadra az emberiség mint az erőszak korára tekint vissza, a mostaniról pedig azt tartják, hogy radikálisan meg fog változni benne az emberi civilizáció. Ez a kettős attitűd segíti annak megértését, hogy miképpen lett a világ olyan, amilyennek ma látjuk, és mi okból és mily módon szeretne az ember egy jobb világot teremteni a maga számára.
Eric Hobsbawm — akinek módszeres munkássága az új- és legújabb kori nagy társadalmi konfliktusok feltárására mindennél jobban bizonyítja, hogy korunk egyik legjelentősebb élő történésze — most magát a történelmet mint a múlt-jelen-jövő folyamatosságát fogja vallatóra: kérdéseket tesz fel, és megpróbálja kicsikarni a mindannyiunk számára fontos válaszokat. Ezért e tanulmányfüzér (a szerző által tudatosan összerakott és saját értékelésével ellátott egykori írások gyűjteménye) mintegy rezüméje annak az évtizedes gondolkodási folyamatnak, a dolgok átélésének, szakmai előrehaladásnak és fejlődésnek, amelybe a történész szerző ismert munkáin keresztül már bepillanthattunk.
A kötetben e briliáns szakember személyes tanúságot tesz arról, hogy mit kell értenünk a történelmen, mi a történetírás legfontosabb feladata, hogyan kell viszonyulnunk a múlthoz, és az milyen kötelezettségeket ró ránk a jövő alternatíváinak felvázolásában. A magyar olvasó mindeközben gondolatébresztő keresztmetszetét is kapja egy sor, a szakma és a történelem menetét is befolyásoló vitáknak, amelyek történészek és a társ-tudományok körében zajlottak az elmúlt évtizedekben, és amelyekről eddig teljes összefüggésében nemigen volt módja tájékozódnia.