Johann Gottlieb Fichte: Az ember rendeltetése

Fichte a francia forradalom tanulságait fordítja le a német filozófia nyelvére. Ő maga így ír erről: "Rendszerem a szabadság első rendszere; ahogyan ama nemzet a külső láncoktól szabadítja meg az embert, a rendszerem a magában való dolog béklyójától, a külső befolyástól." Az emberi szabadság nevében következetes szubjektív idealizmussá alakítja át Kant filozófiáját, kiküszöböli belőle az emberi tudattól függetlenül létező "magábanvaló dolgot". De az ő szubjektív idealizmusa nem üres ismeretelméleti konstrukció. Tartalmát társadalmi eredete határozza meg: az emberi szubjektum aktivitásának Hegel objektív idealizmusában, majd Marx történelmi materializmusában kiteljesedő dialektikáját készíti elő. Fichte, filozófiája tartalmi elveinek megfelelően, az előadásban is mozgósító hatásra törekedett. Erről a művéről írja: "Minden olvasó számára érthetőnek kell lennie, aki egyáltalán képes egy könyvet megérteni. Könyvemnek vonzania és hevítenie kell."