Varga Csaba: Jogfilozófia az ezredfordulón. Minták, kényszerek - múltban, jelenben

A jog sorsa felett tűnődve az ezredforduló komoly válaszutat jelez, hiszen egybeesik sorsfordító dilemmáink megválaszolásának szorító szükségével. Nem kisebb horderejű kérdések ezek, mint hogy miképpen viszonyuljunk szocialista örökségünk könnyű meghaladhatósága megalapozatlannak bizonyult várakozásához, jogállami átmenetünk számos reménnyel övezett, ám még több kudarcot felmutató valóságához. Nagyobb összefüggésben pedig a globalizmus s a benne megnyilatkozó mintakövetési kényszerre adandó válasz dilemmájával kell mindannyiunknak vívódnunk. A jogbölcsész szerző az utóbbi fél évtized tanulmányi terméséből válogatva e jövőnket megszabó időszerű kérdésekkel néz szembe, mikor a jog formaisága mögül meghatározó erővel fellépő kulturális tartalmak civilizációs tartalékainak és napjainkban fenyegető változásainak (Összehasonlító jogi kultúrák), a jog mögött megbúvó racionalitás-gondolat önellentmondásainak s a szocialista múlt teoretikus hozadékának áttekintésével (Jogelmélet) végső összegzésben s egyúttal látleletként időleges állapotunk s a mögötte megbúvó nemzetközi érdekek, elvektől uralt ideológiai kényszerek és iránytévesztések leírására tesz kísérletet (Jogállami átmenet). Közös tanulságként az önálló gondolkodás megkerülhetetlenül személyes felelősségét, és ezzel az értékvállalás és döntés kötelességét hangsúlyozza tudományban s közéleti szerepvállalásban egyaránt.