A kötetben Benjami a német szellem legnagyobbjai és néhány "közpolgár" egy-egy levelét teszi kötté, amelyek "időrendben követkenek egymásra, és egy évszázadot fognak át: az elsőt 1783-ban, az utolsót 1883-ban írták."
A levelek nem ötletszerűen kerültek egymás mellé, hanem Benjamin koncepciózus válogatásának eredményeképpen: általuk mutatja be a korszakot, "midőn a polgárság már csak a pozíciót őrizte meg, de a szellemet nem, amelynek jegyében e pozíciókat meghódította." A levélgyűjtemény egyben Benjamin figyelmeztetése is saját kora, önmagát mindjobban elveszejtője német polgárának."