Kosár
Mi, európai népek Krisztus világában élünk, épenúgy, mint ahogy az arabok Mohammedében, az indiaiak egy része Buddháéban. Minden európai ember abban él, a nem-krisztusi világnézetek vallói is. Nemcsak azért, mert Európa kultúrája ebből a világnézetből fakadt és civilizációja erre épült, hanem azért is, mert minden másfajta világnézet kénytelen igazodni hozzá, apologetikus formát ölteni a kedvéért.
Aki p. o. zsidó Európában, csak egyféleképen élhet békén: ha számára még nem jött el a megígért Szabadító. Mihelyt világnézetének a nem-Krisztus-felőli oldalát hangsúlyozza, mondjuk azt, hogy ő Isten választott népének egyik tagja, már a cionizmus ghettojába különült és kihívta maga ellen az antiszemitizmust. Ugyanez a helyzete az ateistának is. Míg megmarad tagadó (és épen ezáltal viszonylagos) álláspontján s arra rendezkedik be, hogy nincs Isten, tehát természetszerűleg még kevésbé van Krisztus, váltság, feltámadás és örökélet, háborítatlanul élhet a maga kis világában s használhatja, sőt gyarapíthatja az európai kultúra és civilizáció csorbítatlan értékállományát. Mihelyt azonban világnézete pozitív tartalmát kezdi hirdetni és élni, abban a pillanatban kész ellene a kommunizmus vádja, társadalmonkívüli lénynek nyilvánítják, törvényes eljárást indítanak ellene vagy legalább is különleges diplomáciai viszony fejlődik közötte és Európa között. Más világnézet vallói pedig egyenesen exotikum gyanánt hatnak
