Henri Bergson: Tartam és egyidejűség

A nagy francia mesternek e gyönyörű munkáját kommentár nélkül adjuk a magyar közönség kezébe. A mű mindazokhoz szól, akiket gondolkodóba ejtett a Relatívitás problémája, és teljesen megmagyarázza önmagát. Matematikai ismeretet nem igényel többet, mint amennyit a gimnáziumi tanulók a VIII. osztály bezártáig elsajátítanak. Annál jobban kívánja azonban az adott meggondolásokban való elmélyedést és követésükben a tudományos szigorúságot.
A mester hívei és ismerői a ĽÉvolution Créatrice után szociológiai és morális irányú gondolatait várták, s íme, a tudományos élet szellemi forradalma elvonta a nagy gondolkodót tervbevett útjáról s megállította az Idő problemájának óriási kérdőjele előtt.
Ez a megállás nem csupán a minden irányban nyílt filozófiai elme meghökkenése az összes eddig szilárdnak vélt tudományos fogalmainkat olvasztókohóba juttató új tények láttára. Az időfogalom tudományos krízise előtt Bergson nem haladhatott el szótalanul. Első és alapvető műve, melynek elolvasása nélkül nem láthatunk be műhelyébe, a ma már klasszikussá vált Essai, az idő, pontosabban szólva: a tartósság vagy tartam gondolatát, mélyítette el és vitte a közvetlen eszmélés legbensőbb forrásáig, hogy onnan intuitív meglátással a szabadság problemájára vessen belőle világosságot. Ezért kapták e mű összes fordításai a szerző engedelmével az Idő és Szabadság címet, melyen a magyar fordítást is megjelentetjük. A Relatívitás elmélete egészen más oldalról, tudományos műszerektől eredő tényekkel jött évtizedek mulva támogatni és megerősíteni egy egészen lélektani eredetű metafizikai gondolatot, s a természettudomány és filozófia útjainak e mondhatnám drámai találkozását nézi végig e könyvnek lelkiismeretes és megértő olvasója.

Gerince ragasztott vászoncsíkkal javítva.