A hegesztési technológiával szemben egyre nagyobb követelményeket támaszt az ipar. A termelékenység növelése érdekében növelni kell a hegesztési sebességet, és a vastag lemezeket is a lehető legkevesebb réteggel kell hegeszteni. Hegesztőanyag alkalmazását lehetőleg kerülni kell.
Ugyanakkor olyan anyagokat és anyagpárokat kell egymással összekötni, amelyek a hagyományos eljárásokkal igen nehezen vagy egyáltalában nem hegeszthetők.
Hagyományos eljárás esetén a nagy vetemedés miatt az egyengetési idő gyakran többszöröse a tulajdonképpeni hegesztési időnek. Ezért arra kell törekedni, hogy minél kevesebb hőt vigyünk be. Egyes nagy olvadáspontú anyagok (wolfram, molibdén, titán stb.) mind elterjedtebb alkalmazása kifogástalan varrat készítését követeli meg mind a saját anyagukkal, mind pedig idegen anyaggal létesített hegesztett kötés esetén.
A nagy hegesztési teljesítményű berendezéseken kívül olyan készülékeket és eljárásokat is igényel az ipar, amelyekkel kisebb méretű, pl. elektronikus alkatrészek is hegeszthetők.
Ezek a követelmények az utóbbi években egész sor új hegesztési eljárás kifejlesztéséhez vezettek, ezeket tárgyalja a könyv különleges hegesztési eljárások néven foglalva össze.
TERMÉSZETTUDOMÁNY / Fizika kategória termékei
M. Beckert, A. Neumann: A hegesztés alapismeretei. Különleges hegesztési eljárások
Fordító:
Kiadás:
Budapest, 1973
Kiadó:
Kategóriák:
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
254 p.
Kötésmód:
nyl