Brenner András: A hegesztett szerkezetek gyártása. A gépesített hegesztés kötésminősége a technológia és az ellenőrzés függvényében

Nem sokkal a századforduló után egy új eljárás, a hegesztés alapjaiban kezdte felforgatni a szerkezetgyártás klasszikus hagyományait. Azóta a hegesztéstechnológia az iparban egyre fontosabbá válik. A statisztikai adatok szerint, a fejlett országokban a társadalmi összterméknek 30-50%-a hegesztéssel készül, és a világ megtermelt acélmennyiségének kereken a felét hegesztett szerkezetekbe (acélszerkezetek, kazánok, nyomástartó edények, vegyipari berendezések, tartályok, csővezetékek, energetikai készülékek, távvezetéki oszlopok, földi-, vízi- és légi járműszerkezetek, hidak, daruk, épületszerkezetek, gépállványok stb.) építik be. Ez magyarázza, hogy ma már a szakemberek új fogalomként beszélnek a hegesztett szerkezetekről.
A gyártás, mint minden munka két – egymástól el nem választható – részből áll: a tudatos emberi tevékenységből és az eredmény értékeléséből. A hegesztett szerkezetek gyártásában ez a technológia és az ellenőrzés kapcsolatában nyilvánul meg. A nagyméretű és/vagy nagytömegű, teherviselő hegesztett szerkezetek gyártása sokáig kézi (illetve részben gépesített) hegesztéssel történt. Napjainkban a kézi hegesztést egyre több helyen a gépesített hegesztés váltja fel. A gyártást hegesztőkészülékek, segéd-, célberendezések és hegesztőrobotok veszik át, amelyeket a modern ipar mind gyakrabban hegesztő sorokká integrál. Publikált adatok és a fokozott követelményű hegesztett szerkezetek gyártóinál végzett vizsgálódásaim alapján jó közelítéssel az ábrán vázolt statisztikai összefüggések írhatók fel. A tapasztalat szerint szoros összefüggés van a munkabér jellegű költségek és a termelékenység, illetve a minőség között. Jól kivehető a fejlődés trendje is: az ipari szint elérése (vagy fokozása) és – elsősorban az iparilag fejlett országokban a munkabérköltségek csökkenése. Ezeket a célokat a gyártók a gépesítés kiterjesztésével látják elérhetőnek.