A közönséges szóhasználatban a melegebb testeket nagyobb, a kevés- bé melegeket kisebb hőmérsékletűeknek mondjuk. Celsius után pl. az atmoszferikus nyomáson olvadó jeget 0°, a forrásban levő vizet 100 °C hőmérsékletűnek nevezzük, és a közöttük levő ,,hőmérséklet- tartomány"-t száz egyenlő részre osztjuk fel.
A hőmérséklet jelzi, hogy egy test hőtartalma - melyet pl. más, kisebb hőtartalmú azonos anyagú testnek átadhat, azt „melegítheti”, - milyen szintű. A hőmérséklet tehát a testek állapotának jellemzője, melyet megfelelő hőmérsékletmérő eszközzel mérhetünk is. A hőmérsékletnek ezek a meghatározásai szubjektívek, ill. csak látszatértelmezések. A hőmérséklet fizikai értelmét mélyebben kell keresnünk. Vegyük körül két, esetleg különböző energiatartalmú - pl. hőtartalmú anyag tömegét közös fallal, melyen keresztül energia nem hatolhat át. Azt tapasztalhatjuk, hogy a kezdetben egyenlőtlen eloszlású energia a körülzárt térbe helyezett anyagtömegekben kikompenzálódik. Azt a tulajdonságot, mely ezzel a két anyagtömegben közössé vált, nevezzük hőmérsékletnek. A hőmérséklet fogalma tehát a dinamikus egyensúly fogalmából keletkezik.