Rejtő Sándor: Az elméleti mechanikai technológia alapelvei és a fémek technológiája. I-III. kötet

Munkám alapját azok az elvek alkotják, amelyeket »Az elméleti mechanikai technológia néhány alaptétele« címén már 1896-ban közzétettem, 1913-ban tartott akadémiai székfoglalómban, »A maradó, vagyis az ideigtartó s maradandó alakváltozások mechanikájának alaptételei és alkalmazásuk« című értekezésemben pedig kellőleg mélyítettem.
Az alapelveket két kötetben foglaltam össze.
Az első kötetben a belső erőknek a szilárd anyagok mechanikai tulajdonságaira gyakorolt hatásán kívül azokat az alakításokat is tárgyalom, amelyek a halmazállapot megváltoztatásával járnak, amelyeknél a melegségnek és az oldásnak van fontos szerepe.
A második kötetben a külső erőknek a szilárd anyagok mechanikai tulajdonságaira gyakorolt hatásán kívül azokkal az alakításokkal is foglalkozom, amelyek a halmazállapot megváltoztatása nélkül elvégezhetők.
Mindkét kötet általános részében a főbb elveket vezetem le, az alkalmazott részben pedig ezeket a fémekre használom fel, úgyhogy e két kötet a mechanikai technológia alapelvein kívül a fémipari technológiát is felöleli.
Minthogy a mechanikai technológia körébe csak azok az alakítások tartoznak, amelyek következtében az anyag kémiai változást nem szenved: az első kötetben mellőztem a fémek és fémötvözetek gyártását, vagyis a kohászatot, s a fémeknek csak ama tulajdonságaival foglalkozom, amelyek ismeretére az iparban azért van szükségünk, hogy a céljainknak leginkább megfelelő anyagot és az azok feldolgozásánál a leginkább megfelelő eljárást megállapíthassuk.

Különböző kiadások.