Büki Gergely: Fűtőerőművek és távhőrendszerek

A távhő múltja a múlt század végéig nyúlik vissza. Az első távfűtés 1880 táján az Egyesült Államokban, Bostonban valósult meg. Európában az első távfűtést az 1890-es évek elején létesítették a hamburgi városháza fűtésére, ezt követte a drezdai távfűtés egy évtizeddel később. Ezek után a század elején a budapesti Országház hőellátására épült távfűtés a mai Balassi Bálint utcából. Az 1920-as években sorra létesült még távfűtés Hollandiában, Kanadában, Dániában, Franciaországban és Prágában. A Szovjetunióban az első városi távfűtést 1924-ben Leningrádban, az első ipari hőszolgáltatást 1928-ban Moszkvában építették. Az 1930-as években megindult általános fejlődést a második világháború szakította félbe. Az újabb intenzív fejlesztés a második világháború után következett, amikor az újjáépített városokat nagyrészt távfűtéssel láttak el. A szocialista országok általában az első népgazdasági tervek kidolgozásakor kezdték el a távhőellátás szélesebb körű bevezetését.