A Toll. I. évf. 13. szám. 1929. július 14.

Ebben a számban jelent meg Kosztolányi valaha volt legvitatottabb írása, Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről).
Ez az írás indította útjára azt a lavinát, amit az utókor Ady-revíziós vitaként emleget.
Bár Ady életében Kosztolányival munka- és harcostársak voltak, előbb a Budapesti Napló, majd a Nyugat folyóiratnál, közöttük sohasem volt zavartalan a kapcsolat. Ady - végső soron elmarasztaló - kritikája Kosztolányi első verseskötetéről (Négy fal között, 1907) adta meg az alaphangot.
Ezután fegyveszünetet kötöttek ugyan, de eleinte csak a Nyugatot érő külső támadások miatt kényszerültek közös platformra. Kosztolányi még a dicsérő kritikáiban is rendre elrejtett egy-egy „odaszúrást” a nagyon eltérő esztétikai elveik miatt. Személyes konfliktusaik Ady utolsó, nagybeteg időszakában jelentősen csökkentek, és a később rendezett megemlékezésekből Kosztolányi is mindig kivette a maga részét
A vitát kirobbantó cikk tíz évvel a szeretett-gyűlölt Ady halála után jelent meg. Addigra kialakult egy erős kultusz, ami már-már függetlenedni kezdett a költőtől, és az életműtől magától: inkább címer lett belőle, amit a modernség zászlajára biggyesztettek, és a modernséget szinte nem is lehetett elképzelni más úton, mint amit Ady kijelölt.