Változatok a dialógusra
A dialógus fogalomkör az irodalomtudományi kutatások elmúlt évtizedeinek egyik alapvető irányát jelzi. Az elsődleges jelentés (párbeszéd) mellett egyre kiterjedtebb értelmű lett a használata, s a lig akad tudományterület, amelynek fogalomkészletéből hiányozna. Időszerűségét jelzi, hogy a befogadásesztétika kialakulása óta állandósult az alkalmazása. Az emberi kommunikáció alapvetően dialogikus jellegéből kiindulva szerteágazó a poétikai vizsgálatok tárgya. Az irodalomértelmezésben a műértelmezés folyamatát állandó dialógusnak tekintik, a szöveg és az olvasó közötti folyamatos kapcsolatnak. Az esztétikai információ felfogható dialogikus útnak: az egyre újabb dialógusmozzanatok révén alakul ki az aktuális - soha sem végleges - információ. A dialogikusság elve alapján értékelhető több poétikai jelenség: az összetett esztétikai minőségek (pl. az irónia és a groteszk), a konvenciók keletkezése és automatizálódása, s a poétikai szerkezetekben az állandó elemek változó viszonyrenddszere.