Berényi János: Fényképezés otthon. Az otthon fényképezése

Nem valószínű, hogy valaha is összeállítottak statisztikát arról, hogy a fotóamatőrök felvételeinek hány százaléka készült négy fal között. Nincs ilyen felmérés, így csak becslésre szorítkozhatunk. Valószínű, hogy a felvételek 80...90%-a ma is a szabadban, lehetőleg tűző napon készül.
Furcsa ellentmondás. Nagy fényérzékenységű filmanyagokat készít a fotóipar, az objektívok fényereje nőttön-nő, a villanókészülékek egyre kisebbek és egyre nagyobb teljesítményűek lesznek. Nem túlzás azt állítani, hogy ma már gyertyafénynél is készíthető felvétel. És mégis mit látunk a képeken? Gyerekek hunyorognak az erős napsütésben, riadtan néznek az objektívba.
Sorolhatnánk a példákat, de felesleges. Inkább arra érdemes figyelni, hogy miközben a legtágabb értelemben vett műkedvelő fényképezés megrekedt egy majd 30...40 év előtti szinten, életünk nagyot változott. Több időt töltünk otthon, és főként kényelmesebben. A családi élet fő színtere újra a lakás, pontosabban az otthon. Hogyan lehet, hogy az a helyszín, mert most nevezzük száraz tárgyilagossággal annak, ahol napi 12...16 órát töltünk, majdnem teljesen kimarad a fényképezés témájából. Hogyan lehetséges ez akkor, amikor az otthonokat saját erőnkből, saját munkánkkal formáltuk a saját képünkre. Hogyan kerülheti el a fényképező fürkésző tekintetét az otthon, amely minden szegletében a benne lakó egyéniségét tárja elénk, és amely mindennapi életünk, tevékenységünk legátfogóbb, legáltalánosabb színtere. A természetesség, az ember és a környezet összhangja, ami másutt csak nagy munkával teremthető meg, itt magától adott. Hogyan lehet egy ilyen fotótémát kihagyni?