Kosár
A legnehezebben a cím született meg a képek - két évtized terméséből készült válogatás - régiek, s az ötlet is. Vagyis az a terv, hogy André FRENAUD verséhez keressek - csináljak -fotoókat.
A francia költő válogatott verseit 1969 telén olvastam először, s a Parasztok című "hosszú ének" fölé már első olvasáskor azt írtam, hogy, "óriási. Azóta ezt a verset szinte az egész életmű fölé helyezem - ez persze nem irodalomtörténészi megítélés -, s ahányszor csak leveszem a polcról, mindig itt nyílik ki a könyvem.
Mi az, ami akkor megkapott, amiért egybeől befogadtam? Talán mások is egyetértenek majd velem, hogy ha nem irnók ki a vers szerzőjét, bizony úgy éreznénk, hogy itt született, erről a tájról, a Kárpát-medence sokszor szomorú emlékű földjének lakóiról, szegényeiről, parasztjairól szól (Ehhez persze Illyés Gyula fordítása is kellett.) De szűkítve az élmények - befogadások - körét, úgy éreztem már akkor is, hogy azokról szól, akik között felnőttem egy kis tolnai faluban.
Eleinte én csak fákat fényképeztem otthon is, Budán, a Ménesi úton is. De nem sokkal a vers elolvasása után - ezt csak most látom ilyen biztosan -, készítettem az első portrét: egy jászsági idős parasztasszony fényképét.
Az elmúlt másfél évtizedben fényképezővel a kezemben bejártam a történelmi Magyarország távoli tájait, vidékeit, megismertem sok kis eldugott falut. Némelykor kimondottan Kodály vagy Bartók útját követtem, máskor mai népdalgyűjtôkkel indultam el. Így került sor arra hogy többször is felkerestem románok és szlovákok lakta vidékeket. Ezért szerepelnek itt együtt: arcukon a földek a napok kínja ül szívükben átkok s remények. Nekem olyan ez a képeskönyv, mint egy ismeretlen Bartok-mű: egy kantáta, vagy akár csak egy zenei vázlat egy variációs műhöz. Az alapot Frénaud verse adta, de e vers mellé aztán emlékek, feljegyzések alapján több magyar és világirodalmi idézet (vers vagy versrészlet) társult; jelezni akarván a téma időtlenségét, s ezen embereknek helyhez nem, csupán az áldott átkos földhöz kötődő sorsát.
Emlékezz rá, mondja a walesi születésű anglikán pap, R. S. Thomas verse. De ezt mondanák e földszínű arcképek és balladás arcok, a házak és udvarok, a temetők fejfái, a kapubálványok, s azokon minden szegény reményét tápláló körkörös Napok és sugarak Ezt - "túl az emlékek határán" - szeretném elmondani e képekkel.
Móser Zoltán
