,,Megjelenésével és magatartásával szívesen játszotta meg a kispolgárt, ám alapjában véve mégis könnyelmű bohém volt, igazi méla álmodozó..." Igen, még 1928-ban is ilyenféle megemlékezések láthattak napvilágot Schubertről. A nagy zeneköltő alakja halála után egy teljes évszázaddal még mindig úgy élt a köztudatban, mint valami jobbára pityókos, örökösen szerelmes, jórészt saját hibájából nyomorgó, de végeredményben mégis csak kedélyes bécsi polgár.
E Schubert-alak éppoly hamis, mint a zeneművészet számos más kimagasló egyéniségének szinte szokásossá vált torzképe...