Jacques Faix - az aradi klasszikus

„Az amatőr fotográfia hazai története ma még kevéssé ismert és feldolgozott. Míg az utóbbi években – elsősorban a Magyar Fotográfiai Múzeumnak és Kincses Károlynak köszönhetően – a széles közvélemény megismerte, „befogadta” és a magyar kultúra részeként tartja számon a külföldre ment, ott világsikert aratott nagyságokat, Lucien Hervétől Brassaiig, az amatőr fotózás nem kevésbé értékes világában egyelőre sok a fehér folt. Az egyiket éppen most számolta fel, legalább részleteiben, a Múzeum kiállítása és az ahhoz kapcsolódó, igényes kivitelű könyv. A fotótörténeti sorozat 36. kötete Jacques Faix, a század fordulóján élt aradi zongorakészítő és amatőr fotós életművét dolgozta fel, és mindenekelőtt közzétette Faix képeit. A fotókon vad tátrai hegyeket látunk, a sziklákon Faix felesége sétál tollas kalapban, hosszú, csipkebetétes szoknyákban, szalagjai lazán kioldódnak, arcát félig eltakarja a kalap, kézen fogva vezeti hófehér harisnyás, girardi-kalapos kisfiát. Máshol egy hajó tatján állnak, körülöttük tó és hegyek, az asszony félénken, mégis kacéran pillant a kamera felé, válla mögött könnyedén száll a selyemsál...
A magyar piktorialista fotózás csúcspontján járunk, a 20. század elején, Magyarország egyik legjelentősebb polgárvárosában, Aradon. Itt tanulta ki az asztalosmesterséget a Jakab névre keresztelt, de magát – a vezetéknevéhez illően – franciásan Jacques-nak nevező Faix mester. Háza, szalonja ismert értelmiségi-művész találkozóhely volt, Ady Endre és Pablo Casals is vendégeskedett nála.”