Palócország

Nógrád megye, s így e könyv is, a látványon felüli izgalmas többletet kínál a mi korunk emberének: átélheti két könyvfedél közé sűrítve a múlt és a jelen találkozásait. Nógrád Magyarországnak az a megyéje, Palócország az a tájegysége, ahol az asszonyok, sőt mi több, még a fiatal lányok is nemcsak a művelődési házak népi táncegyütteseinek ünnepségeire vagy vasárnapi turistacsalogatónak veszik fel a régi, szép, színes viseletet. A Cserhát, a Börzsöny, a Mátra völgyeiben még ma is laknak olyan házakban, amelyhez hasonlókat máshol csak szabadtéri múzeumokban láthat a hazai vagy a külföldi látogató. De nehogy félreértsenek, a szépséges régi házak tetején ott a televíziós antenna, s bennük mosógép és gyakran hűtőszekrény is. E múltbeli házak lakói mai, modern emberek, akik autón járnak ki a földre vagy a salgótarjáni üveggyárba.
Ihletett táj ez: itt van Salgótarján, az ország első megtervezett új városa, amely egy évszázadig csak nevében volt város, a valóságban bányászfalu és nyomortelep. Egy évtizede az új magyar építészet nagy próbája és eredménye: betonházak és üvegfalak között is otthonossá tud válni egy város, ha nemcsak lakják, de élik is, nemcsak élik, de át is élik benne egy nemzedék életformájának színe-változásait. Nógrádban s így Ács Irén könyvében tetten lehet érni a társadalom átalakulását az emberekben, a szokásokban, a hagyomány és az új életforma összhangjaiban és összeütközéseiben.