Louis Aragon: A nagyhét

Ennek a monumentális műnek a megjelenése a francia könyvkiadás 1958-59. évi egyik legnagyobb eseménye. A Lettres Francaises egyik kritikusa irodalmi rangját illetően a Háború és béke és a Hiúság vására közé helyezi, Jacques Audiberti ünnepi ódában üdvözölte íróját. A Nagyhét cselekménye 1815. március 19-én, Virágvasárnap hajnalban kezdődik, és egy hét múlva, Húsvétvasárnap reggel fejeződik be. Napóleon március elsején partra száll a Juan-öbölben, és a lakosság örömujjongása közepette Párizs felé halad. XVIII. Lajos Virágvasárnap estéjén kíséretével és a királyhű vagy annak tartott csapatokkal elhagyja a fővárost. Aragon széles történelmi tablót fest erről a fejetlen, rendetlen menekülésről és annak résztvevőiről, a királyi család tagjairól, a katonatisztekről és az egész környezetről, amelyben a visszavonulás lezajlik. A királyi muskétások között lovagol Théodore Géricault, a festő, akit különböző véletlen események összejátszása sodort olyan emberek közé, akikhez semmi köze. Géricault demokratikus, erősen liberális gondolkozású, a királyi visszavonulásban való részvétele életének mélypontja. Aragon azonban e néhány nap élményeiből bontja ki politikai magatartásának további fejlődését és művészi pályájának fellendülését. Az egész apokaliptikus héten esik az eső, hol majdnem csak ködként gomolyogva, hol szemeregve, hol záporszerűen zuhogva, lovak, emberek egész héten a sárban tocsognak, Húsvét vasárnapjának reggelén azonban a festő leveti katonaruháját, elindul az alkotással terhes jövendő felé, és ekkor kisüt a nap: "különös, milyen más az út, ha süt a nap." Az események és érzelmi válságok zűrzavara ezzel az egészen egyszerű, derűs mondattal oldódik.