Louis Oury: A prolik

Különös, megkapó hangvételű dokumentumregény. Egy tizenhat éves fiú az iparitanuló-iskola elvégzése után otthagyja szülőfaluját, és nagy nehezen álláshoz jut a közeli járási székhelyen. Kazánkovácsműhelybe kerül tanoncnak, és a fiatal Ouryt bizony sok csalódás éri. Idegen, szinte ellenséges világba kerül: nehéz a munkája, rosszak a munkakörülmények, az idősebb, iskolát nem végzett munkások pedig gyötrik, bosszantják, kitolnak vele, megalázzák és nevetségessé teszik. De a fiatalember, akinek a szülei az agyába vésték, hogy az élet rendje változtathatatlan, eszmélni kezd, értelmesebben és értőbben akarja végezni munkáját, és új állást keres. Saint-Nazaire-ba megy, és a világhírű Penhoet Hajógyárban alkalmazzák. Itt megismeri azt a világot, ahol és először találkozik a szervezett munkásosztállyal, a keménykezű, nehéz mozgású, de nagylelkű és bátor emberek közösségével. A könyv lapjain megelevenednek az 1955-ös években kezdődő nagy francia bérharcok, a penhoet-i gyár véres csatákba torkolló sztrájkmozgalma, tízezer munkás összecsapása a karhatalommal és a rendőrséggel. Itt már hősünk az első sorokban harcol társaival, és az olvasó nyomon követheti a fiatal Oury gondolkodásmódjának, látókörének hallatlan gyors fejlődését. Az önéletrajzi fogantatású történetnek utánozhatatlanul őszinte hangja megkapó erőt és költőiséget sugároz. Egy tankhajó ünnepélyes vízre bocsátása, a karácsonyéj ünneplése az épülő erőmű negyven méter magas szintjén farkasordító hidegben, egy-egy munkás vonzó vagy taszító, de mindenképpen élethű figurája és a sorokból áradó ember- és életszeretet maradandó élményt szerez az olvasónak.