Kosár
(Proust műve se nem regény, se nem tanulmány, se nem önéletrajz s éppoly kevéssé hasonlít a balzaci Komédiához, mint a montaigne-i elmélkedésekhez, vagy a seint-simoni emlékiratokzok, a francia alkotólélek három olyan erőpróbájához, amelyekkel bámulói oly szívesen szokták osszevetni. Poroustnál ugyanis minden új, legalább is a legelső találkozáskor, az egész éppúgy, mint a részek, a dolgok éppúgy, minet a kapcsolataik, a forma éppúgy, mint a tartalom s ami mindannyit sugallja: az alkotói magatartás. Művaja, mint maga is mondja, legjobban még a regényhez hasonlít, de nem a tizenkilencedik század legzártabb és legtökéletesebb regényformájához, a falubertihez, ehhez az eposzi fenköltésgű és merevségű prózai költeményhez, nem is a századforduló sűrített és csattanős regénydrámájához, hanem valami szabadon patakzó,, időrendtől, logikától, konvenciótól kötetlen, a lélek legmélyebb rétegeiből feltörő eleven elbeszéléshez,...
(Gyergyai Albert bevezetőjéből)
