Az emberélet utjának felén...
Ez a verssor, mellyel Dante az Isteni szinjáték első énekét kezdi, ma este talán már századszor is eszembe jut. De életemben most először hat meg.
Micsoda megértéssel, hányszor elmondom gondolatban s milyen komolynak és tartalmasnak találom! Tökéletesen alkalmazhatom Magamra. Épen azon a ponton állok, ahol Dante, mikor az öreg nap a XIV. század első esztendejét jelezte. Az emberélet utjának felén, föltéve, hogy ez az ut egyforma minden ember számára s hogy az öregséghez vezet...