Michel Peyramaure: IV. Henrik. Navarra ifjú királya

Franciaországban a 16. század második felére szélsőségesen kiéleződtek a vallási ellentétek. Az udvar – különös tekintettel az anyakirálynőre – mindenre el volt szánva, hogy leszámoljon a hugenottákkal. Navarra ifjú királyát azonban – lévén maga is protestáns – senki sem avatta be a véres tervbe. S abba különösen nem, hogy az ő esküvője lesz az öldöklés apropója. Ő azonban mégiscsak megsejtett valamit...
„Henrik számára a tuileriákbeli állatkertben tett rövid séta alatt világosodott meg, hogy miféle dráma készül a háttérben. Arra gondolt, hogy az anyakirálynő talán nem-csak a méltányosság kedvéért hívta meg Párizsba az esküvőre a hugenotta vallási vezetőket és a genfi valláshoz csatlakozott sok száz vidéki nemesurat. A haja az égnek meredt a gondolattól, hogy házassága egy véres összecsapás vagy egy a wassybeli mészárláshoz hasonló vérengzés ürügyéül szolgálhat. Az a jeges fuvallat, melyet a Louvre környékén és magában a kastélyban járva a bőrén érzett, vajon egy születőben levő polgárháború előszele lenne? Vagy már az agóniáé?
Hosszan elnézte az oroszlánokat, ahogy széttépik a kutyákat és a macskákat, melyeket élve dobtak be a ketrecükbe...