Romain Rolland: Mahátmá Gandhi

Nyugodt, sötétszínű szem. Kis törékeny ember, sovány arc, nagy, elálló fül. Fején fehér sapka, ruhája durva fehér szövet, lába meztelen. Rizzsel és gyümölccsel táplálkozik, nem iszik mást, mint vizet, a padlón hál, keveset alszik, szüntelenül dolgozik. Teste mintha nem számítana. Első pillantásra semmi meglepő nincs benne, csak a nagy türelem és a nagy szeretet ki-fejezése. Pearson, aki 1913-ban Dél-Arfikában látta Assisi szent Ferencre gondol. Együgyű, mint a gyermek szelíd és udvarias még ellenfeleivel is, makulátlanul őszinte. Szerényen ítéli meg önmagát, annyira aggodalmas, hogy habozni látszik, s mintha azt „tévedtem”.Irtózik a nép tüntetéseitől, amiket személye előidéz s amik némelykor az összemorzsolás veszélyébe sodornák törékeny testét. Mauláná Saukat Ali barátja nélkül, aki 1-bástyául szolgál neki atléta termetével. A szó szoros értelmében beteggé teszi a tömeg, amely imádja, lelke mélyén bizalmatlan a sokaság iránt és irtózik a nekiszabadított csőcseléktől. Csak kisebbségben érzi jól magát és csak a magányban boldog.

Napszítta.