Kosár
˝Boris Viant, a mérnök-dzsessztrombitás-színikritikus-sanzonköltő- regényírót, akinek élete rövid, de káprázatosan mozgalmas volt, 1969-ben mutattuk be Magyarországon a Tajtékos napok-kal, amely Queneau szerint korunk legmeghatóbb szerelmi regénye. Vian 1946-ban aratta első zajos, sőt mondhatni, botrányos sikerét Köpök a sírotokra című, álnéven közzétett álfordításával. Pedig vérbő, szellemes, könnyed és mégis mély komédiástehetségére már első írása is rávallott, a Venyigeszú és a plankton, amelyet huszonhárom éves korában írt, a német megszállás alatt. Az emberi magatartásnak, kivált a fiatal-emberinek, egyik lehetséges változata, hogy torz fintorokkal, megbotránkoztató szóleleményekkel, idétlen bakugrásokkal, vad kamaszröhögéssel mond ellene a halálnak. Talán ez az érzelmi indíttatása ennek a minden álértéknek szilajul nekirontó regénynek....˝
***
"A hivatali hierarchiában Léon-Charles Pharocq Alfőmérnök közvetlenül Biquabay Főfőmérnök után következett. Mindketten a technikai problémákkal foglalkoztak. Az adminisztrációs kérdések gondja természetszerűleg Joseph Compote igazgatási igazgatóra hárult, és részben a Főtitkárra. Émile Coucta Elnök-Vezérigazgató a beosztottjai tevékenységének koordinálásával volt elfoglalva. Egy tucatra való mindenféle igazgatósági tag egészítette ki az együttest, amelynek ORSZÁGOS EGYSÉGESÍTÉSI KONZORCIUM volt a neve, rövidítve OEK. Az épület helyet adott még egypár Főfelügyelőnek; e nyugállományozott veterán hadfik idejük java részét azzal töltötték, hogy horkoltak a technikai értekezleteken..."
