Perlaky Lajos: Mazarin bíboros

„Mazarin miniszter: a nagynak és kicsinynek öntvénye” – írja Gaillardin életrajzának ama fejezetében, amelyet Mazarin emberi portréjának szán. Valóban, ha a bíboros lelki szerkezetét a pszichológia prizmáján át vizsgáljuk, a kettősség csodálatos keveredését állapíthatjuk meg benne. Mint politikus is homo duplex volt, bárány és farkas egy személyben, ilyen volt belső életében is. Sokszor beismerte például, hogy nem állott tőle távol, hogy Krisztus vikáriusának hódító fényében lássa magát, hogy pápa legyen – máskor szinte kétségbeesett, hogy bíborosi méltósága miatt nem alázkodhatott olyan mélyre, ahogy érdekei kívánták volna. Sokszor hihetetlenül udvarias egészen kicsi valakik iránt, máskor akkor se kel fel, ha a király belép. Hol méltósága vörös fellegében lép fel, máskor olyan egyszerű és dísz nélkül való, mint egy közönséges abbé, csak violaszín harisnyája árulja el, hogy nem az. Sokszor fényűzőbb, mint Richelieu…