Miként és miért vált globális és totális politikává a dohányzás megszüntetésének célja? — írásomban erre keresem a választ, amelyben nem kívánom érvekkel szolgálni sem a dohányzó, sem a nemdohányzó, sem a dohányzásellenes igazságát. Az emberek cselekedetválasztásairól, ezek kulturális mintázatairól, valamint a különféle életélményeik közösségi környezetéről lesz szó.
A dohányfogyasztást olyan tudatosan választott emberi viselkedésnek fogom föl, amelynek nem szándékolt társadalmi következményei vannak — akár egy sor más devianciának. Számomra ez az egyetlen elfogadható kiindulópont a dohányzásjelenség körbejárásakor.
A dohányzásjelenségre kidolgozott és alkalmazott hatalmi technikák, intézményes eljárások és eszközök szemrevételével pedig végeredményben azt szeretném tudatosítani, hogy minden egyes stigmatizációs folyamat képes túlnőni eredeti intencióján: rutinszerűvé tehet olyan repressziós gyakorlatokat és logikákat, amelyek elsajátításával bárki bármikor feljogosíttatva érezheti magát bármilyen jellegzetességgel, bármilyen viselkedéssel, bármilyen valóságértelmezéssel szembeni fellépésre.