A magyar bányászat évezredes története. I-II. kötet

A millecentenárium alkalmából két kötetünk megjelentetésével azt kívánjuk elérni, hogy egyrészt az olvasó kézbe vehessen egy átfogó magyar bányászattörténetet, amelyben az évezredes múlt alapvető adatai, fejlődési és hanyatlási tendenciái, valamint fontosabb irodalmi forrásai és képes, szöveges dokumentumai rendelkezésére állnak, másrészt, hogy érzékeltessük a millecentenáriumi magyar polgárral, hogy ez az ősi iparág milyen szerepet játszott az ország, a magyar nép életében, fönnmaradásában és fölemelkedéseiben, nemcsak a kitermelt nélkülözhetetlen ásványi anyagok tömegével, hanem a céltudatos, szakszerű és szervezett ipari-műszaki tevékenység, a műszaki szakképzés és tudományosság meghonosításával Európában megkapaszkodó agrárius hazánkban.
Kárpát-medencei történelmünk első ezer évében közvetlenül földünk erejéből éltünk: a paraszti, félparaszti tömegek élelemmel, a bányászok-kohászok pedig fémekkel és kősóval látták el az országot. Egyéb, túlnyomórészt külföldről behozott termékekért is főként ezekkel fizettünk: arannyal, ezüsttel, rézzel, szarvasmarhával stb. Mindezekből következett az is, hogy a hazai szakigazgatásban, statisztikában és tudományban még félévszázada is az „őstermelés" fogalomkörébe sorolták a mezőgazdaságot, erdészetet, vadászatot, halászatot, a bányászattal és kohászattal együtt, ezzel elválasztva az utóbbiakat az ipartól, az ipari tevékenységtől. Természetesen, mai szemléletünknek - még ha eredendően hagyományőrzők is vagyunk - szakítania kellett ezzel a ma már erőltetett fölfogással és a bányászatot az ipari tevékenységek közé besorolnia. Mint ahogyan az is volt, kezdetektől.

Ceruzás jegyzetekkel.