Elsüllyedt falu a Dunántúl. Kemse község élete

"A falu megismerésére az első lépés az volt, hogy a házakat és telkeket pontosan feltüntető térképbe beírtuk a tulajdonosnak és minden családtagjának nevét. Ez rendkívül megkönnyítette a tájékozódást. Munkánk sikere érdekében legfontosabbnak azt tartottuk, hogy a nép között minél többet tartózkodjunk. Ezért időbeosztásunkat teljesen a falusi életmód és munka szabta meg. Ila kellett, kimentünk a falusiakkal a mezőre, arattunk, gyűjtöttünk vagy a ház körül segédkeztünk, kukoricát foszlottunk, stb. Így és általában egész magatartásunkkal sikerült elérni, hogy a község munkaközösségünket szeretetébe és bizalmába fogadta.
Az adatgyűjtést rendesen két-két munkás végezte. Az egyik a beszélgetés menetét irányította, a másik inkább a megfigyelő és a jegyző szerepét töltötte be. Emlékezetünkre általában semmit sem bíztunk mindig és mindenütt jegyeztünk. Az adatközlésnél ez a falu lakosait egyáltalán nem zavarta, sőt egyesek azt kérték, „írjuk ki nevüket az újságba is", ami nem hiúságból történt, hanem így akarták ráterelni a figyelmet nyomorúságos helyzetükre. Nemcsak a közlések tartalmát vettük fel, hanem a lehető legnagyobb pontossággal a beszélgetés egész menetét is." 

Átkötött példány. Az eredeti borító (a képen) belekötve.

Néhány lap elválik a könyvtesttől.