Giovanni Antonio Scopoli: Crystallographia Hungarica. Magyar kristálytan

"Alig hiszem, hogy másutt is vannak ezen a földkeregségen bányák, amelyek nagyobb gazdagságában bővelkednének a legkülönfélébb kristályoknak, mint az Alsó-Magyarországon fekvő selmeciek: ezek földalatti vágataiban ugyanis, elsősorban pedig az érctelérekben nincsen egyetlen olyan hasadék sem, amelyben ne találnánk valamilyen, a korábban felfedezettektől színére, nagyságára, alakjára, helyzetére vagy szerkezetére nézve különböző kristályt. Ezért amikor ennek az országnak lettem lakosa, a dolgok megdöbbentő változatosságától késztetvén annyi ilyen követ és képződményt gyűjtöttem össze, írtam le, vizsgáltam meg és raktam végül rendszerbe, amennyit csak tudtam. Ezekhez azután még egyéb kristályok is járultak: olyanok, amelyeket a Selmec környékén lévő, valamint a körmöci és más magyar bányákban vagy én gyűjtöttem össze, vagy pedig barátaim adtak nekem.
Íme, átnyújtom tehát az olvasónak a Magyar Kristálytan első részét (1), amely a földtermészetű kristályokat mutatja be három rendbe csoportosítva; a rendek közül az első a mész-, a második a gipsz-, a harmadik pedig a kova- vagy kvarckristályokat öleli fel. Valamennyi kristály leírása rövid, nehogy túlságosan is nagy terjedelművé növekedjék e könyv, hiszen a ritkább kristályok rajzolatait is csatoltam a leírásokhoz: ezek az ábrák abból a célból mutatják be a kristály alakját, hogy az apróbb megkülönböztető jegyeket is észrevehessük és megfigyelhessük."

Magyar é német nyelvű kiadás. Eredeti megjelenései adatai. Prag, 1776. Gerle.

Nem reprint.