Az éjszakai harc

A Nagy Honvédő Háború tapasztalatai megmutatták, hogy a harcot éjjel-nappal folytatni kellett. Különösen a háború második időszakában a támadó hadműveletek nemcsak megkövetelték, hanem lehetővé is tették a megszakítás nélküli harctevékenységet.
Az éjszakát nemcsak a csapatok mozgatására és a kiválasztott áttörési szakaszon csapásmérő csoportosítások képzésére használták fel, hanem védelemből támadásba való átcsoportosításra is. A csapatok éjszaka üldözték a visszavonuló ellenséget, tovább fejlesztették az ellenség védelmének mélységében nappal elért sikereket és kialakították a rejtett manőver feltételeit az ellenálló ellenség bekerítésére és megsemmisítésére. A nappal és éjszaka megszakítás nélkül folyó harcot az a törekvés kényszerítette ki, hogy megfosszuk az ellenséget annak lehetőségétől, hogy a védelem mélységében újabb szervezett ellenállást készítsen elő, hogy megelőzzük őt abban, hogy mélységéből előrevont tartalékaival vagy az arcvonalból kivont erőivel kedvező védelmi terepszakaszokat szállhasson meg.
Hiba volna azt gondolni, hogy a legmodernebb harci technikával vívott korszerű harc főképp nappal folyik és az éjszakai ténykedés alárendelt szerepet játszik, Az új harceszközök, a tömegpusztító fegyverek, a harckocsi- és gépkocsitechnika alkalmazása, a harcteret megvilágító és éjjellátó eszközök nemcsak lehetővé teszik, hanem a napszakra való tekintet nélkül egyenesen megkövetelik a folyamatos harctevékenységet...

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.