Báránd története és néprajza

"Báránd, ez a Hajdú-Bihar megyei, Árpád-kori településű falu, az ún. Háromföld : a Nagysárrét, a Hajdúság, és a Nagykunság szegletében húzódik meg, mindegyik jellegzetességéből megmutatva valamit. Igazában mégis inkább sárréti község, melynek ilyen vonásai a lecsapolás után egyre inkább elhalványodtak. Kun László királyunk itt adott ki egy oklevelet a XIII. század utolsó negyedében és ettől kezdve sorsa megegyezett a környékbeli falvakéval. Változtak földesurai, de nem a terhei, mígnem a középkor végén a Nagyváradi Püspökség fennhatósága alá került. A török időket átvészelte, és az írások alig egy-két évig jelzik lakatlannak, mely idő alatt lakosai a nádasokban mentették életüket. A családok egy része a török idők kezdetétől napjainkig megmaradt. A régészeti-történeti áttekintést néprajzi fejezetek követik, melyek a termelés kérdéseit éppúgy bemutatják, mint az építészetet, a mindennapi életet és az ünnepeket. Az élet nagy fordulóinak (születés, házasság, halál) napjainkig élő gazdag hagyományán kívül a népköltészet, népzene, néptánc jellegzetes vonásaiból is sok mindent megismerhetünk. A bihari-hajdúsági nyelvjárás számos szólását, közmondását is feljegyezték és közreadták a gyűjtők. A legújabb korszak bemutatása a történészek számára igen nehéz feladat, melyre két fiatal szakember vállalkozott. A háború utáni zűrzavaros állapotokból egyre inkább rend alakult ki, és megjelentek a szövetkezés első kísérletei is. Az utóbbi negyedszázad az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet fellendülését jelentette, és ha a megtett út nem is volt könnyű, zökkenőmentes, de a falu jólétét sok minden külső és belső jel mutatja."