Győri emlékhelyek és köztéri alkotások

Miért szeretjük szülővárosunkat? Miből táplálkozik lokálpatriotizmusunk? Miért érzünk nosztalgiát, ha távolba szakadtunk?

Mit mondanánk, ha valaki megkérdezne bennünket arról, mi a legkedvesebb helyünk, mit ajánlanánk megtekintésre? Mi alakította ki a város miliőjét, miről nevezetes, mitől és miért más, mint a többi hely?
Említenénk folyóinkat, a Püspökvárat, barokk belvárosunkat, a felújított zsinagógát, a háromtornyú városházát, de amíg mindezt mondanánk, tudnánk, hogy ezek sorolása leegyszerűsítés. Felvillanthat képeket, hangulatokat, mint egy fotográfia, de nem adja vissza az egész ízét, zamatát.
Az összképhez hozzátartozik egy-egy romantikus udvar, parkban megbúvó köztéri alkotás, emléktábla egy kapualjban, a macskakövek a Király utcában, egy pad az ifjúság boldog emlékével, egy hinta, egy ablak, egy útvonal, azaz emlékek és emberek, a múlt pillanatai, amelyek egyéniek, bennünk rejtőznek, örökre ide kötnek.
Történelme van a városnak. Emberek éltek, élnek itt. Alakították, alakítják. Nyomot hagynak, nyommá válnak maguk is. Tárgyi emlékeik sajátos térképet rajzolnak: a múló idő és jelenünk egybemosódó labirintusát.