Ortutay Gyula: Írók, népek, századok

Az emberi tudomány legfőbb célja maga az ember – határozza meg Kölcsey a tudományos tevékenység egyetlen értelmét. Talán nem tévedünk, ha e gondolatot nemcsak a kiindulásra, de az eredményre is érvényesnek tartjuk: ha ebben látjuk a tudományos mű legfontosabb értékmérőjét. Szerencsés az a tudós, aki pályája kezdetén rátalál erre az igazságra, aki minden művében népe szolgálatát fedezheti fel célként, vezérlő gondolatként. Ortutay Gyula tanulmánykötetének valóban írók, népek, századok a hősei, de e sokirányú szellemi kalandozásnak mindig a Kölcsey megfogalmazta igazság az útmutatója. Legfontosabb problémáit, irodalom és társadalom, népi kultúra és „magas műveltség” kérdéseit elemezve mindig egyszerre vállalja és oldja meg a tudományos és a politikai feladatot.
De ez a kötet nemcsak tanulmányok gyűjteménye, hanem az objektivitás mögé rejtett önéletrajz is, bensőséges vallomás az útrabocsátó városról, a felejthetetlen barátról, a segítő, példaadó tanítókról, mesterekről. Nemcsak témában változatos a könyv, hanem az érzelmi hangsúlyról árulkodó formában is: lírai ihletésű emlékezés, szépírói igényű portré, szakszerű tudományos dolgozat keveredik benne.
Az Írók, népek, századok dokumentuma feladatoknak, élményeknek, amik összekapcsolódtak és azonosultak milliók politikai eszméjével, a szocializmussal.