Szállási Árpád: Weszprémi István (1723-1799) és kora

"Weszprémi Istvánnak, s egynéhány hozzá hasonlatos értékű hajdani magyar tudós doktoroknak sorsát felidézvén mindig mély szomorúság tölt el, és Széchenyi emlékezetes sóhaja szakad fel keblemből: Ah, mely hátra vagyunk ! Kiváló elmékben pedig bővelkedtünk, és Weszprémi még azon szerencsések közé tartozott, kit peregrinálásából hazatérve nem nyelt el az itthoni sár, hanem megbecsülés fogadta, nemcsak Debrecenben, hamm országos szinten is. Sőt a bécsi udvar részéről is, amit méltán fogadott büszke örömmel, minthogy sok hibája mellett Mária Terézia mégis ózon kevés Habsburgok közé tartozott, aki a magyarban is megbecsülte az érdemet. Ámde a felvilágosodás századában, a francia forradalom előtt, alatt és után, hol kullogtunk mi, szerencsétlen ázsiai betolakodók a tudás, tapasztalás, tanítás, szabad gondolkodás egyre szélesbedő útján? Miközben mellünket verjük, hogy ezeregyszáz éve vagyunk itthon Európában, és mi voltunk a pajzs Ázsia hordái felé, bizony csak Ázsia hordájának tekintett bennünket Európa, és tudósaink fáradt erőfeszítése vergődés volt a dölyfös nyugati szárnyaláshoz képest. Védekezhetünk persze török megszállással, osztrák szipolyozással, de ezek hitvány érvek; Hollandiát például Alba herceg nyomorgatta annyira, mint bennünket akárki, mégis a 18. században hét vagy nyolc egyeteme működött, nekünk egy se. Párizsban az enciklopédisták új világot teremtettek, a biológia szót még nem találták ki, de már Maupertuis-jük volt meg Réaumurjük, Angliában a két Hunter, Hollandiában Boerhaave iskolája, Svájcban Gesner és Albrecht von Haller, Bécsben van Swieten, Olaszországban Morgagni... szegény Weszprémi csak kapkodhatta a fejét, kitől, mit tanuljon."