A cigányok között a mesemondás ma is elevenen élő szokás. A cigányok nem rendelkeznek ősi, Ázsiából magukkal hozott mesekinccsel, minden országban nem-cigány környezetűk meséit tanulják el és mesélik tovább. A cigány mesék azonban csak tartalmilag azonosak a mindenkori befogadó nép meséivel. Szerkezetük, stílusuk, erkölcsi világuk gyökeresen különbözik az európai népmesékétől. Az eltérő sajátosságok a cigányságnak azoknál a csoportjainál is változatlanul érvényesülnek, ahol már nem tudnak cigányul, s környezetük nyelvét beszélik, mint pl. nálunk a muzsikus vagy magyar cigányok.
A könyv szerzője, a nyelvészeti tudományok kandidátusa, cigánytelepeken folytatott két évtizedes gyűjtőmunkája tapasztalatait szűri le, s a cigány mesék sajátos vonásait a hagyományos cigány népi kultúra világába beágyazva vizsgálja. Cigány barátai körében töltött órái néhány emlékezetes mozzanatát élményszerűen idézi. Meseelméleti fejtegetései mellékletéül eredeti cigány nyelvű gyűjtéséből tucatnyi mesét magyar fordításban közöl.