Hegedüs Géza: A költői mesterség. Bevezetés a magyar verstanba

A költői mesterség (1959) című, több kiadást is megért kitűnő összefoglalás, amelyben rapszodikus formában, ciklikus keretben elmélkedik Hegedűs Géza élet és halál, művészet és köznapi élet, egyén és közösség kapcsolatáról, s elkötelezett humanizmussal tesz hitet a mindenkori értéktisztelet eszménye mellett. Árulkodó az a néhány sora, melyben a költő legszentebb s legnagyobb kötelességének az "egész" megragadását nevezi. Személyes ars poeticája e néhány sor, a mindig valóságközeiben élő, azt eszményíteni igyekvő művész korlátokat is sejtető, de azokat folyvást meghaladni vágyó önvallomása: Milyen sokszor éreztem kínzó hiányát, hogy nincsen birtokomban a zene a kép a szobor formálásának tudása. Hiszen az egész irodalom szűk keret. A valóság gazdagabb és változatosabb....