„Az újkori magyar társadalomtörténetnek döntő fejezete kezdődik a múlt század harmincas éveiben. Politikában, tudományban és irodalomban egyaránt élénk és pezsgő élet indul. A feudalizmus felett győzedelmeskedő polgári Európa eszméi a legkülönbözőbb utakon hatolnak be hazánkba. Széchenyi a köztudatba dobja reformeszméit, Kölcsey a magyar nép mellett foglal állást, Vörösmarty és Bajza a romanticizmuson keresztül a szabadelvűséget honosítják meg az irodalomban, később Kossuth megteremti a modern hírlapirodalmat, a doktrinerek a politikai gondolkodást, majd Petőfiék diadalra juttatják az irodalomban a népiességet. Ez a könyv, bár az előzményekkel is foglalkozik, mégis csak néhány év történelmét tárgyalja. Abból is a legkövetkezetesebb és legradikálisabb rétegnek, az ifjúságnak a szerepét igyekszik megvilágítani.”
E tanulmány 1942 telén készült; 1943 márciusában a cenzor az első sortól az utolsóig törölte. Így csak kétéves késéssel jelenhetett meg.