Martinkó András: A prózaíró Petőfi és a magyar prózastílus fejlődése

„Csodálatos, hogy mennyire nem ismeri a közönség Petőfit, mint prózaírót” – így kiált fel 1924-ben Petőfi egyik prózai munkájának kiadója. Ha a helyzet ma már kedvezőbb is, bizonyára sokak számára nem magától értetődő: miért kell a világ egyik legnagyobb költőjének prózájával ilyen terjedelemben foglalkozni. De nem lesz talán magától értetődő a könyvünkben alkalmazott módszer sem. Eddig egy ilyen részletező, szinte minden mondatot, minden sajátos nyelvi és stiláris fordulatot számba vevő elemzést inkább a költők meg a költő Petőfi esetében véltünk indokoltnak és gyümölcsözőnek. Sietek is megjegyezni, hogy ez a módszer valóban nem lehet minta a prózastílus vizsgálatára általában; ezúttal a költő és prózaíró Petőfi sajátos, egyedülálló viszonya javasolta ezt az utat.