"Az irodalomtörténet-írás egyik sajátos nehézsége a kutatási körébe eső jelenségek végtelen sokféleségéből ered: egy sokat ígérő formula vagy módszer sem vezet a világirodalom mindennemű jelenségeinek megértéséhez és feltárásához. Minél többirányú tehát az irodalomtörténész rezdülő, megélő képessége s minél gazdagabb más-más jelenségeknek megfelelő belső állásfoglalással, elvekkel és módszerekkel közeledik az irodalmi művek egy-egy csoportjához, annál valószínűbb, hogy azokról igaz képet alkot. A művészeti világ végtelen gazdagságából eredő eme nehézség még fokozódik az irodalmi élet és az irodalomtörténet-írás elvi kérdéseit felvető kutató számára, mivel az elvi formulázás magában rejti a túl gyors általánosítás veszélyét: az érvényesség körének meghaladását. E helyen azokra a tényekre szeretnék rámutatni, melyek a költői alkotás nagyfokú tudatosságát jelzik és sajátosan megfelelő állásfoglalásokat követelnek az irodalomtörténésztől. Hangsúlyoznom kell, hogy azok a szempontok, melyeket itt felvázolok, fogalmazásom éle arányában csak a szóban forgó tudatos-eszményítő költés hagyományára érvényesek."
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
Gerlőtei Jenő: Az irodalomkutatás elvei a tudatos-eszményítő költés esetében
Kiadás:
Debrecen, 1943
Kiadó:
Kategóriák:
Terjedelem:
16 p.
Kötésmód:
papír