Kosár
Kedves Olvasó!
A tizenöt éves kisdiáknak menedéke, majd otthona lett Makó. Öreg barátaitól megkapta az ölelést, a simogatást, a férfias, meleg kézszorítást, majd a biztatást, a rögös életpályabuktatón az átsegítést is. Nemcsak emberségesen bántak vele, de szellemi éhségét is enyhítették. Itt vált kamaszból férfivá, verselgető diákból költővé. Makó hozta meg számára Juhász Gyula barátságát, sőt a Parnasszusra való elindulást, az első verseskötetet is. Pártfogói hitték, hogy verseivel bele fog döngetni a halhatatlanságba. Makó, amelyet Maros-menti Konstantinápolynak nevezett, szellemi szülővárosává vált, később is nosztalgikusan emlegette, hogy honvágya van Makó után, legboldogabb esztendeje a makói villanytelep fáinak árnyékában telt el.
Makó is büszke költő fiára. Őrzi és ápolja emlékét. Ennek egyik megnyilvánulása az itteni igényes József Attila-kutatás. Egykori tanára, Galamb Ödön, elsők között - már 1941-ben - fontosnak tartotta, hogy kiváló tanítványának makói éveit megismertesse a költészetét szerető közönséggel.
