Klaus Mann, a Mefisztó szerzője írja önéletrajzában - önéletrajzáról:.....minden személyes sorsban, minden egyéni drámában egy nemzedék, egy osztály, egy nép és egy korszak drámája tükröződik és variálódik.
Milyen történet is az, amit el kell mesélnem? Egy érteimiséginek a története két világháború között, olyan férfié... aki buzgón, de eredménytelenül próbált csatlakozni valamilyen közösséghez, beilleszkedni egy társadalmi rendbe: mindig kóborolva, pihenést nem ismerve, mindig nyugtalanul, szüntelen keresésben...;
egy németnek a története, aki européer, egy européeré, aki világpolgár akart lenni; egy individualista története, aki legalább úgy iszonyodik az anarchiától, mint a szabványosítástól...;
egy írónak a története, kinek érdeklődése mindenekelőtt az esztétikai-vallási-erotikus szféra felé fordul, aki azonban a körülmények nyomására politikai felelősségtudattól áthatott, sőt harcos álláspontra jut...
Az én történetem ez - a lehető legőszintébben, a lehető legpontosabban kell megírni, a korhoz kötött, a korra jellemző valamennyi vonásával, a maga különleges, nem mindennapi problematikájával együtt. (Az apai dicsőség árnyéka utamon... igen, ez is beletartozik.)"