Olofsson Placid: Gróf Széchenyi Ferenc irodalompártolása

Hazánkban az írók még a 19. század első felében is meggyőződéssel állítják, hogy az irodalom elsősorban az udvari pártfogástól és a főurak bőkezűségétől függ. Az olvasók szűk körének nincsen magasabb irodalmi igénye. Fejlettebb irodalomhoz szükséges olvasóközönség kialakulása pedig egyre késik még. Literátoraink természetesnek tartják tehát a főúri irodalompártolást. S ha mindinkább fejlődő becsvággyal és önérzettel ritkábban szólaltatják is meg az addig szokásos megrázó könyörgések hangját, mégis óhajtva kívánják a mecénások irodalmat lehetővé tévő anyagi és erkölcsi segítségét.
Akadtak is a századfordulón szép számmal pártfogók, de egyiküknek szellemi vagy anyagi mecénássága sem volt hasonlítható egy Augustus vagy Maecenas tehetségéhez és áldozatkészségéhez. Mégis szellemében a legnagyobb magyar atyja, Széchenyi Ferenc gróf járt legközelebb hozzájuk. Nem lesz tehát érdektelen irodalompártolását megvizsgálni.
Annál is inkább, mert ennek tüzetes feldolgozása mindmáig hiányzik. Értékes részletmunkában nem szűkölködünk ugyan, de Széchenyi Ferenc irodalompártolása minden bizonnyal megérdemli ezeknek lehetőség szerint egész képet láttató összefoglalását is.

A ragasztott borító félig lejár.