Benedek Marcell: Irodalom-esztétika

A régi esztétikák normái semmivé foszlanak az újszabású lángelme lehelletére, s ezért képtelenség a régi nagyok alkotásaiból absztrahált mértéket velejükben – új jelenségekre alkalmazni. S ha Benedek Marcell könyve is csak a modern irodalmakból leszűrt normák módszeres gyüjteményét adná, ezt az új esztétikát sem mentené meg semmi attól, hogy az elavult törvénykönyvek szomorú múzeumába kerüljön. Ez azonban nem fog odakerülni. Nem pedig azért, mert ez az esztétika nem szabályokat ad, nem korlátokat épít, nem tilalmakat állít, hanem a költészet belső lényegét ragyogtatja föl az írói szabadság ideájában. Ez az esztétika csak keret, lényege a legszélsőbb rugalmasság, az eszményi szabadság, amelynek csak a tehetség ereje szab határt. Az író szabad! - ez a tétel nem avulhat el soha és sehol, mert sem többet, sem kevesebbet nem jelent annál, hogy az írónak mindig követnie kell és szabad legbelsőbb írói ösztöneit. Ez a tétel nem avulhat el soha, mert a legromantikusabb eszme- és formarombolás époly kényelmesen elfér keretei közt, mint a legklasszikusabb eszmei és formai kötöttségek. Az író szabad! - ezt a tételt tagadni annyit jelent, mint az írótól azt követelni, hogy tehetsége természetével ellenkezőt alkosson. Ez pedig evidensül képtelen.
Kardos László recenziója a Nyugat hasábjain 1937-ből

Gerince repedt.

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.