Bárdossy Péter, Czeizel Endre: Kertész Imre és a sors. Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak?

Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak?
Kertész Imre megszállottan, 13 év alatt alkotta meg a Sorstalanságot, amit az 1975. évi megjelenése után 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntettek ki. Így lett Kertész Imre Szent-Györgyi Albert és Hevesy György után a harmadik, aki magyar állampolgárként vehette át ezt a legrangosabb nemzetközi elismerést.
A szerzők azt vizsgálják, hogyan lesz az iskolába járást rühellő és nagyon rossz bizonyítványú diákból, majd az évekig vidám színdarabok írásából élő fiatalemberből valamiféle megvilágosodás után az Auschwitz jelenség megörökítője. Kertész Imre géniuszságának gyökereit kutatva megállapítható, hogy zsidó ősei között irodalmár nem volt. Ő pedig gyermeket nem vállalt, mivel szerinte hogyan is lehetne egy élőlényt rákényszeríteni, hogy zsidó legyen Auschwitz után. Ő túlélte az ottani borzalmakat, de egy idő után úgy érezte, mementót kell állítania ennek az emberi szörnyűségnek. Különösen, mert az emberiség nem tanul a múltjából és ezek az ordas eszmék újra élednek, többek között Magyarországon is. A mű tisztelgés Kertész Imre életműve előtt.
Czeizel Endre korábbi kutatásai szerint a zsidó származású géniuszok sokkal gyakoribbak a matematikusok, tudósok, muzsikusok és a képzőművészek között, mint ahogy az a népességen belüli arányuk alapján várható lenne. Éppen ezért keresi ennek szocio-kulturális okait. Érdemes lenne ugyanis ezeket nekünk magyaroknak eltanulni a zsidó kultúrától és hasznosítani. Az író a könyvben a zsidó kultúra tömör összefoglalását tárja elénk.