Alekszandr Szergejevics Puskin (Moszkva, 1799. június 6. (orosz naptár szerint: május 26.) – Szentpétervár, 1837. február 10. (január 29.)) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.
Puskin egy jómódú és igen művelt család gyermekeként, Moszkvában látta meg a napvilágot, az 1799. esztendőben. Kevéssé ismert, de a férfi anyai ágon afrikai felmenőkkel is rendelkezett, egyik dédapja ugyanis az Etiópiából származó Abram Petrovics Hannibal tábornok volt, akinek alakját Puskin később a Nagy Péter szerecsene című regényben örökítette meg.
Puskin fontos szerepet játszott azon fiatalok szervezkedésében, akiket később dekabristákként ismert meg a világ, miután 1825-ben a cári hatalom brutális eszközökkel semmisítette meg egyébként veszélytelen mozgalmukat. Csak szerencséjének köszönhette életben maradását, illetve egészen pontosan annak, hogy I. Sándor cenzorai már korábban felfigyeltek rá. Száműzték. Ez az időszak Puskin munkásságában is fordulópontnak bizonyult, ugyanis művészetében a romantikus világszemlélet és a nemzet szeretete került előtérbe, elbeszéléseiben pedig megjelent a „felesleges ember”, aki az Anyeginnel lépett ki a világirodalom porondjára. Leghíresebb alkotását egyébként az író száműzetésben, 1823-ban kezdte el írni.
Miklós többször is hivatali szolgálatra kötelezte Puskint.
Romantikája a következő években egyre inkább realizmusba fordult át.
Puskin eközben az irodalmi élet szervezésében is oroszlánrészt vállalt: 1830-tól a Lityeraturnaja Gazetában publikált, hat évvel később pedig megalapította a Szovremennyik (Kortárs) című folyóiratot, mely három évtizeden át működött, és komoly szerepet játszott az orosz kultúra és irodalmi nyelv fejlődésében.
Puskin ebben a munkában sajnos már nem sokáig működhetett közre, ugyanis felesége becsülete védelmében 1837 februárjában egy végzetes párbajra kényszerült.