Friedrich Dürrenmatt, Max Frisch: Levélváltás

,,...mindenekelőtt eddig betoljuk a reteszt a tesóknak, akik kezdettől fogva, és pedig kétfelől, megpróbáltak minket kitromfolni egymás ellen." (Max Frisch Friedrich Dürrenmattnak, 1951. február 2.) "Sosem törődtem különösebben korunk írásművészetével, te voltál magunk korában a kevesek egyike, akik foglalkoztattak - aki komolyan foglalkoztatott, az egyetlen." (Friedrich Dürrenmatt Max Frischnek, 1986. május 11.) A huszadik század svájci irodalmának két legnagyobb figurája Max Frisch és Friedrich Dürrenmatt. Szorosan véve még csak nem is nemzedéktársak - tíz év a korkülönbség köztük -, ám közel egy időpontban hunytak el, s pályájuk, életútjuk, sikereik, küzdelmeik párhuzamosak, újra meg újra összekapcsolódik. Ez az összekötöttség hol szórakoztatta, hol nyomasztotta őket, bénította és sarkallta, kapcsolatuk az intenzív emberi és írói barátságtól a sértett hallgatásig több csúcs- és mélypontot megért. Ennek az írói és emberi párhuzamnak a dokumentuma levelezésük, a telefon korában egyre ritkuló kapcsolatfajta tükre, melynek csöndjei is beszédesek. A leveleket munkásságuk tanúja, Peter Rüedi újságíró-dramaturg rendezte sajtó alá.